V. Kárpát-medencei vőfélytalálkozó


„Ősi népszokásaink garmadával vannak,
De ha nem őrizzük, szanaszét szaladnak.”

Hagyományőrzés jegyében rendezték meg 2009. november 27-28-án Földesen a Karácsony Sándor ÁMK-ban, az immáron elismertnek számító vőfélytalálkozót és András napi disznótorost.

Aki ellátogatott a kétnapos rendezvény folyamán a Művelődési Központba, az biztos nem tért haza élményszegényen. Reggeltől estig előadások sora várta az érdeklődőket.
A pénteki nap a vőfélyek és a táncosok megérkezésével kezdődött, akiket pogácsával, jó házi pálinkával és muzsikaszóval vártak. A délután folyamán megkezdődtek az archiválások, és megtörtént a vőfélyek feladatainak a kiosztása is. A „Miki csárda” előtt spontán táncház és nótasarok alakult ki, amit hajnali négyig folytattak a régi mozi aulájában.
Szombat reggel hangos malacvisítás jelezte az András napi disznótoros kezdetét. Az aulába megérkeztek a kézművesek (ötvös, kovács, fafaragó, pipakészítő, fazekas, női- és férfi viseletkészítő, hímző, gyöngyfűző, grillázs- és mézeskalács készítő, bőrműves, szarufaragó, szűrrátétes és vesszőfonó). A nagyteremben gyermek játszóház várta a kisebbeket és a játékos szellemű szülőket. A vőfélyek a színpadon adtak számot, mind vers, történet, játék és tánctudás terén.
Délben a vőfélyek kivonultak a kopjafához, ahol közös fotózás után elültették a vőfélytalálkozó fáját. Vőfélyekhez méltóan, hangos énekszóval, kurjantásokkal hívták fel a környékbeliek figyelmét.
A „tükrös-teremben” előadásokat hallhattunk lakodalmi menetről Szekeres Gyulától, a hajdúböszörményi Hajdú Múzeum igazgatójától és Makoldi Sándorné Pap Gizellától az alföldi csigacsinálás hagyományairól.
A napot apró dolgok tették még élvezetesebbé, és aki szemfüles volt, annak felejthetetlen élményben volt része! (Megemlíteném itt a kakasdíszítő versenyt, a hetes lutri néprajzi versenyt, tárgyi- és fotókiállítás csigacsináló eszközökből és a borkóstolóval egybekötött bioborok bemutatóját.)
Délutántól a táncé volt a főszerep a nagyszínpadon. Az estébe nyúló előadáson felléptek többek között:

-    Boróka- és Tilinkó Énekegyüttesek
-    Hortobágy Néptáncegyüttes
-    Kisfigurás Néptáncegyüttes Nyíregyházáról
-    Szivárvány Néptáncegyüttes Senoir csoportja
-    Marossárpataki Hagyományőrző Csoport és a vadjaszentiváni zenekar
-    Főnix Néptáncegyüttes
-    Szélrózsa Néptáncegyüttes
-    Szeredás Népzenei Együttes
-    Bürkös Zenekar
-    Meghívott vőfélyek

A napot ismét fergeteges táncház zárta.
A két napos rendezvényen vőfélyként és szervezőként is jelen lehettem, ami több szemszögből látott bepillantást engedni az eseményekbe.
Vőfélyként tetszett a sokszínűség, a kultúra hagyománya, a sokfajta „ízes beszéd”, a népek keveredése. Úgy éreztem magam, mint aki egy ismerős helyen jár, és barátként fogadják! Nem maradhatott senki se étel se ital nélkül, hiszen a közreműködők háromszori étkezésben részesültek, de a Lacikonyha és a Miki csárda is folyamatosan várta vendégeit.
Az archiválás kellemes, meghitt környezetben zajlott. „Beszélve meséltek” a vőfélyek, és nem gépiesen mondták rigmusaikat vagy történeteiket. Mindig volt érdekes látni vagy hallanivaló, nem voltak unalmas percek.
Szervezőként (a Szélrózsa Hagyományőrző Egyesület tagjaként) beleláthattam abba, hogyan jött létre maga a Vőfélytalálkozó. Láthattam a szervezés, az utánajárás minden mozzanatát. Részese voltam a díszítésnek, a vendéglátásnak, a műsornak. Ahogy időnk engedte, láthattunk más csoportok lakodalmakhoz kötött táncait, vagy alakoskodó játékait. Nem utolsó sorban, fogadhattuk a gratulációkat és az elismerést, azért, hogy mit tudtunk véghezvinni. A munkánk szorosan összefonódott az ÁMK-val, és velük „karöltve” hoztuk össze, és bonyolítottuk le a találkozót.
Köszönet a sok áldozatos és odaadó munkáért, mind a magánszemélyek, mind a vállalkozók részéről. Nélkülük nem lett volna ilyen.
Gyönyörű Zsigmond (a találkozó fő mozgató ereje) azt mondta a kopjafánál, hogy amíg teheti és ereje engedi, megszervezi a vőfélytalálkozót, azért, hogy a kultúránk, eme szeletje ne vesszen el, hanem megmaradjon az utókor számára. Kiemelte, hogy Európa szerte, csak Magyarországon él még e hagyomány, amit nem szabad veszni hagyni.
Kívánom, hogy akarata teljesüljön.

/Borbély László/



< 2018 Október >
H K Sze Cs P Szo V
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031
Újra kérjük önöket az adóbevalláskor ajánlják fel adójuk 1%-át a Szélrózsa Hagyományőrző Egyesületnek!

Adószámunk: 18990016-1-09.
Támogatásukat köszönjük!