Szélrózsa a Magas Tátrában
2014-03-31 22:34:20

Szélrózsa a Magas Tátrában


Még 2006 nyarán kezdődött az a barátság, mely lehetővé tette, hogy a Szélrózsa Néptánc együttes kijuthasson Lengyelországba.
Azon a nyáron ismerkedtünk meg a Sucha Beskidzkai csapattal, akik egy nagyon energikus, jó kedélyű társaságként vonták magukra a figyelmet. Spontán előadásaikkal mindig nagy sikert arattak. Barátságunk kezdete is itt kezdődött és 2007-ben folytatódott, amikor is meghívtuk a csoportot a III. Kárpát-medencei vőfélytalálkozóra.
A csoportot Nagy Gyula fogadta, aki egyben a két együttes közötti kapcsolatot is fenntartotta - és fenntartja még a mai napig is. Vendéglátásunkkor megígérték, hogy jövőre ők is meghívják csoportunkat városukba. Ennek köszönhetően tölthettünk el 3 felejthetetlen napot.
Érkezésünk napján egy spontán mezőségi legényessel és páros forgatóssal leptük meg a főtéren bámészkodókat. (A tánc érdekessége az volt, hogy nem volt időnk átöltözni, ezért civil ruhában mutattuk be táncunkat.) A nap többi részében a város nevezetességeit nézhettük meg. A vacsora után a lengyel csoporttal egy fergeteges éjszakába nyúló táncházat tartottunk a kastélyétterem teraszán, és elkészítettünk egy közös produkciót, hiszen a mi hajdúsági táncunk hasonlított az ő „hajdukka” táncukhoz.
Első nap a közeli tájvédelmi területre látogattunk el, ahol megnézhettük a környékről készült fotókat és honos állatokat. Majd egy falumúzeumba látogattunk el. A nap hátralevő részében készültünk a fellépésre, amely a Szélrózsa nevéhez méltóan sikeredett. Az egy órás előadásban Somogyi menyegzős táncokat, tardoskeddit, jászságit, mezőségit és hortobágyit táncoltunk a közönségnek. A műsort a közös hajdútánccal zártuk. Ezután az emléktárgyak átadása következett. A napot közös táncházzal zártuk, amiben jobban megismerkedtünk egymás tánckultúrájával. A mulatság hajnalig tartott.
Sajnos minden jónak végeszakad egyszer, és nekünk is indulni kellett haza, de előtte még ellátogattunk Zakopanéba, ahol szabad foglalkozásként bárki szétnézhetett a sétálóutcán, és vehetett szeretteinek emléktárgyakat, vagy kis szuveníreket.
Magyarországon még három napot töltöttünk el Pányokon, egy Észak-Magyarországi kis faluban, ahol a szállást a Szeredás népzenei együttes által üzemeltetett Hagyományok Házában kaptuk meg. Az itt töltött időt is hasznosan töltöttük el. Hegyet másztunk, közös munkát végeztünk a házigazdákkal és még borkóstolón is részt vettünk. Az estéket hajnalig tartó táncházzal és énekléssel töltöttük el.
Utólag visszagondolva jót tett a csoportnak a fellépés és a közös utazás. Egyrészt világot láthattunk, és mindenki kijöhetett, másrészt erősítettük a közösség összetartó erejét. A nagy korkülönbségek (még ha csak pár napra is) megszűntek, hiszen minden tagunk, aki kijött velünk kivette a részét a táncainkból. Mindenki akarta, hogy jól sikerüljön, és ez meg is hozta az elismerést és a dicsérő szavakat.
Büszke vagyok,led light bulbs hogy a Szélrózsa Néptáncegyüttes tagja lehetek. (Remélem még ez így is marad.)

/Borbély László/



< 2021 Március >
H K Sze Cs P Szo V
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031
Újra kérjük önöket az adóbevalláskor ajánlják fel adójuk 1%-át a Szélrózsa Hagyományőrző Egyesületnek!

Adószámunk: 18990016-1-09.
Támogatásukat köszönjük!