„ Egy élet a tánc, melyben lélek a dal”

Március 26.-án megmutattuk az életünket, a lelkünket.

Úgy érzem, megérte a hosszú hónapokig tartó szervezés, emelt próbaszám. De jó, hogy csak öt évente ünnepeljük a születésnapunkat. 

A csapat beleadott apait-anyait, hogy megmutassa, utime mennyit fejlődött az elmúlt években. Zsigának és a korrepetitorok türelmének és kitartásának hála sikerült egy jó hangulatú pörgős műsort összeállítani. Ugyan a műsorra a legjobban a maratoni jelző illik, de kedves táncos társai, nektek nem egy pillanatnak tűnt? Alig kezdett el működni a füstgép, máris ajándékcsomagokkal halmoztak el minket, vége lett a műsornak. Remélem, hogy a vendégek nem csak udvariasságból dicsértek bennünket, ők is jól érezték magukat. Köszönjük nekik a sok –sok tapsot, a méltató szavakat, az ajándékokat és főleg azt, hogy megtiszteltek bennünket és eljöttek a műsorunkra.

Néhány táncosunknak ez volt az első alkalom, amikor egy ekkora műsorban szerepelhetett. Úgy gondolom, hogy a szombat este izgalma, a közönség tapsa még jobban elkötelezett benneteket, hogy tovább folytassátok köztünk a megkezdett utat. És talán néhány év múlva ti néztek büszkén azokra a fiatalokra, akik a ti szemeitek előtt lettek egyre lelkesebb és ügyesebb táncosok. Kedves elődeink, akik nem sajnálva az időt, felelevenítettétek a régi táncokat, visszajöttetek közénk és megmutattátok, hogy akit egyszer elkap az a bizonyos gépszíj, az örökre néptáncos marad, nektek is köszönjük.

Hálásak lehetünk az ÁMK dolgozóinak a szervezésért, a Kabai Nyári Színháznak a hang-és fénytechnikai eszközökért,tag heuer replica watches Rózsa Péternek és Karacs Lászlónak a finom vacsoráért, a Kabai Kulturális és Művelődési alapítványnak a támogatásért, a Szeredás Népzenei Együttesnek, a Pántlika a Kiskökény csoportoknak és a Földesi lakodalmas szereplőinek a részvételért.

És persze köszönjük a portás néni türelmét, mert a csoport a vacsora után, amikor már megszabadult a felgyülemlett feszültségtől és az ajándék csomagokból eltüntetett néhány üveg pezsgőt hajnal 4 óráig ropta az ebédlőben. Sajnos egyeseknél a lelkesedés a délutáni takarításra elfogyott.

Mindenesetre lesz mire emlékeznünk.

De nem pihenhetünk, máris előttünk állnak a következő feladatok: fellépések, a vőfélytalálkozó szervezése és a minősülé, és persze újabb koreográfiák, mert táncból ugye sosem elég….


/Tankáné Basa Anikó/